A Büszke

Vajon mit is jelent-e szó?
A büszkeség egy belső érzés, mely nehezen fejezhető ki pénzben, de gyakran még szavakban is. Büszkeséget érzünk, amikor a világ sporteseményein megszólal a magyar himnusz, vagy a "mi" fiunk/lányunk nyakába akasztják az érmet. Büszkék lehetünk gyermekeinkre, barátainkra, büszkék lehetünk a munkánkra, a magyarságunkra, a nemzeti értékeinkre. Ez az a fajta egészséges érzés, amely boldog megelégedettséggel tölt el bennünket.Kimondhatjuk, mert nem befolyásolja tetteinket. A tévében látott sportoló akár meg sem tudja, de az iskolából hazatérő gyermekünk egy életen át a fejében tarthatja. Jelenthet nagyon keveset, és rendkívül sokat: hogy ki mondja, miért mondja, hogyan mondja. Csak az a büszkeség válik javunkra, amely olyan meggyőződést támaszt alá, mely szerintünk is igaz. Őszinték lehetünk, de akár irigykedve is nézhetjük, hogy neki sikerült, ami nekem még nem. De ha meggyőzni akarjuk magunkat, akkor látjuk, hogy mások a céljaink, ezért csak örülünk. Örülünk a másik sikerének, és erre nem tudunk mást mondani csak, hogy "büszke vagyok rád".

A hiúság és a büszkeség két különböző dolog, bár e szavakat gyakran felcserélik." A "büszkeség" szót manapság gyakran használják pejoratív értelmében is, amikor valaki önmagát túl sokra tartja. Aki magára büszke, annak már nem hiányzik a biztató szó.

"A hiúság és a büszkeség két különböző dolog, bár e szavakat gyakran felcserélik. Az ember lehet büszke anélkül, hogy hiú lenne. A büszkeség inkább azzal függ össze, hogy mi a véleményünk önmagunkról, a hiúság azzal, hogy milyen legyen rólunk mások véleménye." E sorokat Jane Austen írta le Büszkeség és balítélet című regényében.

Igen vannak akik kisajátítják ezt a szép szavat.De mire is lennének ők(ezek) büszkék?A divatjukra?A betegségükre?Emberek hergelésére?Impotenciájukra?Vagy,hogy minden évben teljes közlekedési káoszt okoznak 5 milliárd forintból?Hát válasszon a kedves olvasó.

Csak egy kis gondolat nektek a Bibliából(persze ha van hozzá akármi közötök is):
Amikor beengedjük a büszkeséget az életünkbe, az felépül tégláról,téglára,Sokszor kicsiről indul de minden egyes gondolat vagy esemény képes építeni a tornyot.Az eredmény sokszor bámulatos, mintája egy tettnek látszólag tiszta minden hiányosságtól vagy hibától.De az a kép egyedül az énünkre épül.Ahogy növekszik a szerkezet gyengül és ahogyan az idő múlik lyukak jelennek meg mindegyik egy apró jele a megtévesztő külsőnek.Elemről elemre növekedik s közben instabillá válik, mert a saját önmegjobbító törekvései gyengítik és egyszer csak megtörténik:a rendszer súlya túl nagy lesz ahhoz, hogy megtartsa magát és összedől.
A hamís dicsfény minden darabja a földre hull,ott hagyva minket ahol kezdtük egy lehetősséggel,hogy újrakezdjük az építést ezuttal esetleg egy sokkal erősebb alapon.




"A megromlás előtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség előtt pedig alázatosság van." (Pld 18:12)

"Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer." (Pld 29:23)

"Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem." (Zsolt 116:6)